|
|

A galvanizálás és kémiai felületkezelés a festés után a legelterjedtebb korrózó elleni védő módszer. Műszaki követelmények miatt szinte minden olyan iparágban használják, amely fémek feldolgozásával foglalkozik.
Galvanizálással a katódnak (negatív pólus) kapcsolt alkatrész felületére - külső áramforrás segítségével - a bevonandó fém ionjait tartalmazó elektrolitból fémbevonatot választanak le. Az anód (pozitív pólus) legtöbbször oldódó és a bevonó fémből van.
A galvántechnikai eljárásokat elsősorban korrózióvédő bevonatok leválasztására használják. Közülük is a legelterjedtebb a cinkbevonat (horgany). A réz-nikkel-krómbevonatokat még ma is elsősorban az autóipar alkalmazza. A galvánbevonatokat számos esetben használják csupán díszítő jelleggel is. Ebben az esetben az egyéb követelmények háttérbe szorulnak.
A bevonatok korrózióvédő tulajdonságát a következő tényezők befolyásolják:
Egyre nagyobb jelentőségűek az úgynevezett funkcionális bevonatok, amelyeknek feladata egy adott készülék vagy berendezés működéséhez szükséges funkció ellátása mint például a keménykróm, amelynek feladata a munkadarab kopásállóságának növelése. Hasonló feladata van a galvanikusan leválasztott csapágyfémeknek is. Legnagyobb felhasználója a funkcionális bevonatoknak az elektromos ipar, pl. galvanoplasztikai uton előállított mikrohullámú vezetők, nyomtatott áramkörök, nagy vezetésű ezüstrétegek, kapcsolók aranybevonata stb. Egyre nagyobb jelentőséget nyernek a galvanoplasztikai úton előállított műanyag prés- és fröccsszerszámok, rakéta alkatrészek, távközlési tükrök stb.
A galvanizáláshoz használt elektrolitokat (szakmai zsargonnal "galvánfürdőket") legtöbbször az oldat pH-ja szerint szokták felosztani, vagyis lehetnek savas, lúgos és semleges elektrolitok.
Az elektrolitok - a leválasztott fémiontól függetlenül - elvileg hasonló komponenseket tartalmaznak: fémsókat, vezetősókat, pH-beállítókat és különféle adalékanyagokat (fényesítő-, kiegyenlítő-, nedvesítőadalékok- komplexképző anyagok stb.), mely utóbbiak a fémbevonatok tulajdonságait módosítják.
A megfelelő minőségű galvánbevonat kialakításához a munkadarab kifogástalan zsírtalanítása (lúgos vagy szerves oldószeres), pácolással történő oxidmentesítése valamint alapos vizes öblítése szükséges. A galvanizálást legtöbbször az elektrolitikus zsírtalanítás mint finomzsírtalanítás és az azt követő savas áthúzás, az úgynevezett dekapírozás előzi meg, a közbenső átfolyóvizes öblítésekkel együtt. A galvántechnológia ellenőrzése szinte valamennyi esetben hasonló.
Mivel a galvanizálás során igen sok mérgező vegyszer kerül felhasználásra a munkavédelmi előírások betartására fokozottak kell figyelni: így pl. az egyéni védőfelszerelések használatára, az elszívás és levegőbefúvás alkalmazására. A galvanizáló és kiszolgáló berendezések (egyenirányítók, daruk, galvanizáló szerszámok, centrifugák stb.) rendszeres karbantartásáról - a biztonságtechnikai előírások figyelembevételével - gondoskodni kell.